Az igazi jó zene

A TV-sorozatok főcímzenéi általában direkt a filmhez íródnak, ezért muszáj jónak lenniük, mégis én igyekeztem kiválasztani a 10 legjobbat. Nem volt egyszerű, mert ebből a szempontból teljesen szubjektív a dolog, és bár rengeteg TV-sorozatot készítettek, azért nem mondanám mindegyik dalra, hogy úgy önmagában is elhallgatnám.

Tovább»

Egy nagyon ismert és kedvelt szám egy nagyon híres előadótól. A dalt 1984-ben adta ki az akkor még Wham! néven futó együttes. Ennek tagja volt George Michael , aki később, 1990-ben újra feldolgozta ezt a slágert.

1:12-ig nyugodtan bele lehet tekerni, addig csak beszéd van.

A közös produkciókkal úgy vagyok, hogy azok vagy nagyon jók, vagy nagyon rosszak. Szerencsére több a pozitív tapasztalatom ezzel kapcsolatban, és éppen ezért, hogy ilyen is legyen,  - meg mert az egyik kedves blogos társam kedvében szeretnék járni - ezt a videót linkeltem.

Bizonyára senki számára nem ismeretlen ez a fogalom, mert számos olyan együttesről tudunk, akinek pályafutása során mindössze egyetlen slágergyanús szerzemény született. Én igyekszem még jobban leszűkíteni a kört, és természetesen olyan zenéket kerestem, amik az igényesség határain belül vannak.

Tovább»

Sok embertől hallottam, hogy nem szeretik ezt az együttest, pedig szerintem remek zenét játszanak. Nem azok közé a bandák közé tartoznak, akik mindössze egy darab világslágert írtak.

Hálás vagyok azért, mert megadatott nekem, hogy kétszer is eljussak Bryan Adams koncertre, bár külföldön csak egyszer jártam életemben. A koncert, amin jelen lehettem, Magyarországon volt, és reményteljesen várom, hogy újra eljöjjön és adjon egy szintúgy fergeteges előadást! Ez a csávó tud valamit!

Tovább»

Először élő koncertfelvételt akartam ide feltölteni, de amúgy is szeretnék hamarosan írni Bryan-ről, így inkább az egyik kedvenc dalomat raktam fel tőle.

Aki még nem látta/hallotta, annak érdemes megnézni ennek a dalnak a koncertes verzióját. Szinte tökéletesen visszaadja azt, amit a studiofelvételen hallunk - kivéve a vokált.

Egy kiváló hang és egy kiváló zenekar '69-ből. A hangot John Fogerty-nek hívják, a dal pedig 1970-ben íródott.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én személy szerint nem rajongok a feldolgozásokért. Vannak persze kivételek, és a címmel pont az ilyen, eredeti és feldolgozott dalok közötti különbségeket szeretném bemutatni. No de beszéljenek helyettem a videók!

Tovább»